Egy fogyasztói kultúrában élünk.

Az, hogy ez jó vagy nem, arra most nem szeretnék kitérni csak mint tényt szeretném bemutatni.

Egy fogyasztói kultúrában az egyik legkritikusabb tudás nem másról szól, mint magáról a fogyasztásról, a vásárlásról.

A vásárlási szokásaink nagyban meghatározzák, hogy hogyan boldogulunk a fogyasztói kultúrában.

A vásárlásnál három fő forma alakult ki:

1. Készpénzes vásárlás.

Nyílván a készpénzes vásárlás a leghatékonyabb, ha valamire szükségünk van és rendelkezünk elegendő mennyiségű pénzzel, egyszerűen megvesszük.

2. Halasztott vásárlás -gyüjtögetés-

A gyüjtögetés egy halasztott vásárlás, amit nagyobb értékű termékeknél használunk, ami meghaladja szokásos havi készpénzállományunkat.

3. Hitelen keresztüli vásárlás.

Hitelhez akkor folyamodunk, ha se készpénzzel, se gyüjtögetéssel nem tudjuk megoldani a vásárlást.

A hitelnek akkor van létjogosultsága ha elég nagy értékű a termék vagy valamilyen szempontból előnyös azt hitelen keresztül megvenni.

A mostanában elterjedt ész nélküli hitelen keresztüli vásárlás, általában figyelmen kívül hagyja a fenti elveket. Gondolok itt az általános árú hitelekre, amik meg lennének valósíthatóak gyüjtögetéssel is, tehát sem az értéke, sem egyéb előny nem indokolja a használatát.

Egy lakásnál a hitel már indokolt, hiszen elég nagy az értéke és egyéb előny is származik a hitelen keresztüli megvásárlásához (akár ki is adható a lakás és az így befolyó lakbér fedezheti a hitel havi törlesztőrészletét).